Az óvodai/iskolai nehézségek lehetnek logopédiai eredetűek

Problémák a magatartással. Nehézségek a tanulásban. Nem figyel, unja, mást csinál. Vajon miért?
Számos oka lehet annak, ha egy gyermeknek nehézségei vannak az óvodában vagy az iskolában. Természetesen én a logopédia tárgykörébe eső okokról írok. Az egyik lehetséges magyarázat egy rejtett zavarban, méghozzá a nyelvi zavarban való érintettség. Arányokat tekintve:
– a teljes populáció 7%-a érintett, tehát egy 30 fős osztályból 1 vagy 2 gyermek;
– 50%-ban diagnosztizálatlan marad ez az állapot, ezért nem kapják meg a gyerekek szükséges fejlesztést.

Mivel magatartási, tanulási nehézségek jellemzik a nyelvi zavart mutató gyermekeket, és a valós okok 50%-ban feltáratlanok maradnak, ezért a nyelvi zavart mutató gyerekek jelentős hányadát BTMN kategóriába sorolják. Ezek a gyerekek ugyan kapnak valamilyen fejlesztést, de nem célzottan arra irányulót, amelyre valóban szükségük lenne.

Végre itt egy sztenderdizált teszt

Mindezt régóta tudjuk. Ami az újdonság, hogy végre-végre-végre létrejött a Koplex Beszélt Anyanyelvi Képességteszt (KOBAK), amely:
– 3-13 éves korig alkalmazható;
– lehetővé teszi a beszédértés, a kifejezőkészség, a különböző nyelvi szintek és a verbális munkamemória működésének mérését;
– sztenderdizált;
– közel 500 fős, reprezentatív minta alapján képzett statisztikai normákkal rendelkezik.

Eddig ilyen vizsgálóeljárás nem létezett, amely:
– ilyen széles korosztályi skálán alkalmazható lett volna,
– referenciaadatokkal rendelkezik,
– lehetővé teszi az életkori ekvivalenciák megállapítását (adott területen hány évesnek felel meg a gyermek teljesítménye).

A KOBAK nyújtotta lehetőségek

Van az országban néhány igen tapasztalt logopédus, akik „messziről kiszagolják” a beszélt nyelv zavarát, de országos szinten nem lehet arra építeni, hogy valahol van valaki, aki meg tudja mondani, hogy érintett-e az adott gyermek vagy sem. A KOBAK vizsgálóeljárás minden logopédus számára lehetővé teszi többek között:
– a nyelvi képességprofil átfogó megismerését,
– az egyéni különbségek vizsgálatát,
– a fejlesztési irány pontosabb kijelölését,
– a nyelvi képesség fejlődésének nyomon követését, a fejlesztés hatásának monitorozását az egyes nyelvi készségterületeken.

Kinek javaslom a vizsgálatot?

A vizsgálatot ajánlom:
– ha BTMN kategóriába sorolt a gyermek,
– nyelvi késés vagy nyelvi zavar szűrésére,
– nyelvi zavar differenciáldiagnosztikájára,
– ha felmerül az iskolaérettség vizsgálatánál a nyelvi készültség kérdése.

Köszönetnyilvánítás

Nagyon hálás vagyok a Komárom-Esztergom Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálatnak, személy szerint Stréhliné Peternák Magdinak, hogy részt vehettem az ország első képzésén.

Valamint köszönöm Lukács Ágnesnek és Kas Bencének a vizsgálóeljárás kidolgozását, a sok-sok évnyi belefektetett munkájukat, valamint a teljes munkacsoportnak a kutatásban való aktív közreműködést. Mióta logopédus vagyok, azóta hiányoltam egy ilyen vizsgálóeljárást és nagy öröm számomra, hogy az elsők között lehetek, akik szakszerűen alkalmazzák a praxisukban.

A KOBAK vizsgálat az Ágó Logóban bejegyzés először Logopédia Ferencvárosban-én jelent meg.

• Mit ért az alatt, hogy beszél?
• Mit ért az alatt, hogy kell?

Mikor indul a nyelvi fejlődés?

Arról korábban már írtam itt, hogy a nyelvi fejlődés nem akkor indul, mikor kimondjuk az első szavakat. A születésünktől fogva minden bennünket ért nyelvi tapasztalat hatással van a fejlődésünkre (sőt valójában már magzati korban is, de ez egy kicsit távolabb vezetne bennünket az aktuális témánktól). Nagyon fontos, hogy nem akkor kell elkezdeni beszélgetni a kisbabánkkal, mikor úgy gondoljuk, hogy „már elég idős ahhoz, hogy értse, amit mondunk”, hanem az első pillanattól kezdve, ahogy a kezünkben tartjuk Őt. A sok-sok input alapozza meg az idővel megjelenő outputot.

Mikor mondjuk, hogy beszél a gyermek?

Az első szavakra nagyjából már 1 éves kor körül számíthatunk, a felnőttnyelvi formát pedig csak kisiskolás korra sajátítják el a gyermekek. De akkor mikor mondjuk azt, hogy beszél egy gyermek? Hiszen a kettő között végtelenül széles a skála. Nos, így nem definiáljuk, hogy ez már beszéd, de az még nem az. 3 dolgot kell megfigyelnünk:

• a nyelvi fejlődés mérföldköveihez képest általában hol tart a gyermekünk (a Nyelvi fejlődés c. cikkben olvashatsz róla),
• a fejlődés folyamatos vagy vannak-e több hónapos stagnálások,
• 24 hónapos korban teljesül-e a két kritérium, miszerint van legalább 50 szavas szókincs-e a gyermekünknek ÉS ezeket elkezdte-e 2-3 szavas összetételbe kombinálni.

Mit jelent az 50 szavas szókincs?

Ez a kritérium sok félreértésre ad okot. Tisztázzuk tehát: 2 éves korban minden olyan hangsor szónak számít, amit következetesen ugyanarra a dologra használ a gyermek. Ez lehet egy szótag is akár, vagy egy ciklizált (megduplázott) szótag is. Az sem baj, ha nem is hasonlít a felnőttnyelvi kifejezésre. Viszont ha ezekből a következetesen alkalmazott szókezdeményekből 24 hónapos korra nincs meg az 50 db, akkor azt a nyelvi késésnek (megkésett beszédfejlődés) tekintjük. Mint ahogy azt is, ha nem kombinálja ezeket. Mindkét feltételnek teljesülnie kell ahhoz, hogy tipikus fejlődésről beszélhessünk. Ellenkező esetben javaslom a beszédindításon való részvételt.

Minden nyelvi késés hosszú távú következményekkel jár?

Nem. A gyermekek nagyon különböző fejlődési utat járnak be. Fontos kiemelni, hogy a nyelvi késést mutató gyermekek 50%-a mindenféle segítség nélkül behozza a lemaradást 4 éves korára. Tehát nem városi legenda, hogy vannak gyermekek, akik 3 éves korukig egy szót sem szóltak, majd hirtelen robbanásszerű fejlődés indult be. Számtalan példa van erre. DE! 2 éves korban nem lehet tudni, hogy az adott gyermek ebbe az 50%-ba tartozik, vagy abba, akiknek kritikus, hogy időben elkezdjük támogatását. Ezért ha nincs meg ez a bizonyos 50 szavas szókincs, akkor ajánlom a beszédindítás terápiát 2 éves kortól.

Mit lehet tenni?

Csoportos beszédindító terápiát az Epreskert 2-ben tartok (1137 Bp., Katona József u. 33/b). Amennyiben szeretnél jelentkezni, kérlek regisztrálj egy ingyenes, 30 perces konzultációra!

Please enable JavaScript in your browser to complete this form.

Név *

E-mail *

Telefonszám

Adatkezelési tájékoztató *

• Elfogadom az adatkezlési tájékoztatóban leírtakat

Jelenkezem

A Beszédindítás – mikor szükséges? bejegyzés először Logopédia Ferencvárosban-én jelent meg.

Mi is az a Dsmile? – rövid emlékeztető

A Dsmile egy komplex szemléletű, egész testre ható, funkcionális logopédiai terápia. A program során nem izoláltan a nyelést célozzuk, hanem a test alapfunkcióit állítjuk helyre, és ennek eredményeként áll be a helyes nyelés. Viszont pont ennek a tágabb kontextusnak köszönhetően egy olyan módszer jött létre, mellyel a szabálytalan nyelésen kívül számos tünetre kínálunk még megoldást, így szájlégzésre, fogcsikorgatásra, horkolásra, figyelemkoncentráció csökkent működésére, állkapocsízületi panaszokra, hangképzési zavarokra. Végül, de nem utolsósorban a Dsmile fokozza a fogszabályozó kezelés hatékonyságát. Részletesebben ajánlom minisorozatomat: 1. Hogyan hat az orrlégzés a gyermekekre? 2. Allergia, fogcsikorgatás,  állkapocsízületi fájdalom – Alvás II. 3. Táplálkozás, horkolás, kusza fogazat – Avagy mit okoz a gyenge száj-arci (orofaciális) izomzat?

Az első turnusban két család tartott velem. Nagyon hálás vagyok a bizalmukért!

Az egyik kliensem egy 6,5 éves fiúcska volt. Mivel még ovis és nem tud olvasni, ezért az édesanyjával vett részt az egyéni terápián. Nagyon kitartóan dolgozott, az édesanyja pedig nagy odaadással terelgette őt a gyakorlások folyamán. Igazán szembetűnő a különbség a vizsgálaton és a 9. foglalkozásom készült fotók között! Még a kisebb testvérének is lett kedvenc gyakorlata, így lehet bízni abban, hogy apránként nála is alkalmazni tudják majd a megszerzett tudást. Hiszen ahogy mondjuk, nemcsak ezt a 10×1 órát kapják meg tőlünk a családok, hanem a teljes módszert kínáljuk számukra. Persze szívesen látjuk egy-egy család minden gyermekét terápia keretében is, de nagy öröm számunkra, Dsmile terapeuták számára, ha a nálunk tanultakat otthon, önállóan is tudják alkalmazni a szülők. Kérdés esetén természetesen mindig állok rendelkezésre, ha bármilyen bizonytalanság van a gyakorlatokkal vagy azok alkalmazásával kapcsolatban.

A másik kliensem egy 12 éves nagylány volt. Lelkiismeretes, szorgalmas és önálló. Az ő életében ott van az a fránya allergia. Meg is volt róla győződve, hogy nem fog menni az orrán keresztüli légzés. Nem volt számára sétagalopp, tényleg szigorúan elvártam, hogy szabályosan végezze a gyakorlatokat, mert tudtam, hogy képes rá. És végül bebizonyítottuk, hogy igenis működik az orra! Már talán a 3. vagy 4. foglalkozás után arról számolt be, hogy jobban alszik. Aztán az 5. vagy 6. alkalom után nagy örömmel mesélte, hogy végre nem kókadozik az utolsó órákon, hanem igazán oda tud figyelni. A 7-8. foglalkozás környékén tudtam meg, hogy korábban már eleve az elalvás egy kihívás volt számára, sokat kellett forgolódnia ahhoz, hogy sikerüljön. (Ugye, milyen érdekes, hogy fizikai aktivitást igényelt? Nagyon fárasztó lehetett.) Viszont mióta „újra megtanult az orrán keresztül lélegezni” – ezt én fogalmaztam meg így –, azóta elég nyugalomba helyeznie magát és könnyen elalszik. Nem tudom, hogy elolvasva mekkorának tűnik a különbség, de benne lenni ez egy igen jelentős életminőség-javulást jelent.

Gratulálok az elért eredményekhez!

Egészen más élmény egy kiskamasz leánnyal dolgozni, mint egy 6,5 éves kisfiúval. Nem jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak más. Én személy szerint szeretem ezt a különbözőséget. Változatossá teszi a foglalkozásokat. Mindketten fantasztikus eredményeket értek el. Szívből gratulálok Nekik, mert tényleg odatették magukat! Megkapták az eszközt az egészségesebb élethez és biztatom őket, hogy ne tegyék félre, váljon ez életmóddá! A Dsmile-nak nincs felső korhatára, így bármikor előhúzható, ha például egy hirtelen növekedés, vagy megváltozott testalkat miatt kicsit átrendeződik az izomzat.

Még egyszer köszönöm mindkét családnak, hogy együtt tölthettük ezt a 10 hetet és a legjobbakat kívánom Nekik! Szeretettel gondolok Rátok!

Tata – Trambulin – következő turnus

Számomra az egy misszió, hogy elviszem Tatára a Baracsy-módszert. Mivel a férjem a környékről származik, kicsit az otthonomnak érzem Tatát. Nagyon örülnék, ha szeptembertől újabb turnus indulhatna. Ugyanúgy a Trambulin képesség- és mozgásfejlesztő központban tervezem tartani. Nagyon jól éreztem magam ott, tiszta és igényes. Ráadásul a munka magas színvonalon zajlik, nagy megtiszteltetés volt csatlakozni. Jelentkezni lehet a Dsmile központi oldalán keresztül, vagy kereshetsz bármelyik elérhetőségemen további információért. Légy Te a következő turnus sikersztorija!

A Dsmile – Nyelvlökéses nyelés terápia Tatán bejegyzés először Logopédia Ferencvárosban-én jelent meg.

Miért komplex?

A Komplex művészeti terápia egy „különleges, alternatív módszer eredetileg a dadogás javítására, amely bizonyíthatóan alkalmas más magatartási- és tanulási zavarok kezelésére is” (Schmidtné Balás Eszter). A komplexitás több szinten jelenik meg a terápiában, többek között ott, hogy az ének-zene, a mozgás és a vizuális ábrázolás hármasát ötvözi a feladatokban, játékokban.

A terápia célja

A Komplex művészeti terápia fejleszti a kreativitást. Segít a belső feszültségek alkotó tevékenységekké alakításában. Javítja az önértékelést, megváltoztatja a gyermekek beszédhez és kommunikációhoz való viszonyát. Amelyik gyermek részt vesz ezen a terápián, sokkal szívesebben fog megszólalni mások előtt, kapcsolódási kísérletei színesebbek és sikeresebbek lesznek. Megtapasztalja az elfogadás magas szintjeit, megtanul az „itt és most”-ban jelen lenni. Fejlődni fog az empátiás készsége, az érzelmi intelligenciája. Nem utolsó sorban enyhülni fog a dadogása!

„A gyermekemnek nincs ritmusérzéke és rajzolni sem tud.”

Ahhoz, hogy egy gyermek jelentkezzen egy ilyen csoportba, nem kell egyik művészeti ágban sem tehetségesnek lennie. A művészeti terápiáknak nem célja, hanem eszköze az alkotás. Ezért nem a végeredmény esztétikai értéke a mérvadó, hanem az, hogy az adott tevékenységben mennyire tudja megvalósítani az önkifejezést. A foglalkozásokon való aktív részvétellel fejlődni fog:

• a ritmusérzék, a hallás, a légzéstechnika, a hangerő és a hangszín akaratlagos változtatásának képessége;
• a testséma, az egész test akaratlagos ellazításának a képessége, a metakommunikáció, a mozgáskoordináció;
• a finommotorika, a mozgás-beszéd összehangolás, különböző technikák megismerése által a képi önkifejezés képessége, stb.

Mindez úgy, hogy közben a gyermek művészi élményekhez jut.

Miért pont egy művészeti terápia?

Bár tehetségesnek egyik művészeti ágban sem bizonyultam, mégis egész gyermekkoromat átszőtték a különböző művészeti tevékenységek: néptáncoltam, furulyáztam, kórusban énekeltem, rajzból és műalkotások elemzéséből érettségiztem. Felnőttként is jelen vannak az életemben ezek a tevékenységek kisebb-nagyobb mértékben. Ezért örömmel tölt el, hogy a terápiás térben is hatékonyan alkalmazhatom, és izgatottan várom az első Komplex művészeti terápiás csoportom indulását.

Hogy némi támpontot adjak arra vonatkozóan, hogy egy gyermek dadogása „valódi”-e vagy mindössze élettani nem folyamatos beszédről van szó, arról itt olvashatsz részletesebben.

A Dadogó gyermekek számára Komplex művészeti terápia bejegyzés először Logopédia Ferencvárosban-én jelent meg.

Romlik a népesség fizikai állapota

A hozzánk kerülő gyermekekről általában elmondható, hogy nem megfelelő az izomzatuk az orofaciális (száj-arci) területen. Ez manapság nem egy ritka jelenség. Az életmód változásával folyamatosan és általánosan tapasztaljuk, hogy egyre romlik a gyermekek fizikai állapota, és ez alól a beszélőszervek, az orofaciális izomzat sem jelentenek kivételt. Mit okozhat ez?

1. Nem megfelelő rágást:

Szerintem nem kell ecsetelnem, mennyire egyhangú tud lenni egy (bármilyen okból) válogatós gyermek táplálkozása. Kiemelten fontos lenne, ha legalább az a kevés hasznosulna, amit megeszik. Azonban ha nem rágja meg rendesen az ételt, akkor még annak a kevésnek is a jelentős része elvész. Gyenge izomzattal nagyon fárasztó lehet egy keményebb étel (pl. vörös húsok, gyümölcsök, magvak) megrágása, ezért kerülheti ezeket az ételeket a gyermek.

Az izmok erősödésével, az állkapocs megfelelő pozícionálásával, a nyelv hatékonyabb falatképző mozgásával, az állkapcsi ízületek feszültségektől mentesülésével a bevitt élelmiszerek hasznosulása mindenképp javul, de akár kedvet is kaphat azoknak az ételeknek az elfogyasztásához, melyet korábban elutasított. Eláltat változatosabbá válhat a táplálkozása. Mivel a hatékony rágás támogatja az emésztést, ezért nemcsak a tápanyagok jobb felszívódására számíthatunk, hanem az étkezés utáni diszkomfortérzet is csökkenhet.

2. Horkolást:

Bár az alvás tematikájához tartozhatna ez a bekezdés, de a horkolás olyan alvási zavar, mely az orofaciális izomzat alulműködésével hozható összefüggésbe. Horkolást akkor tapasztalunk, ha az ellazult szövetek között préselődik át a levegő. Az alvási apnoé (légzéskimaradás) pedig az idegrendszeri okok mellett a torok izmainak ellazulása okán is létrejöhet. Mind a horkolás, mind az izomzati eredetű alvási apnoé tekintetében hatékony megoldást kínál a megfelelő izmok erősítése.

3. Kusza fogazatot:

A csont növekedését több tényező befolyásolja. Természetesen van egy alapvető genetikai meghatározottság, de azt biztosan Te is hallottad már, hogy a környezeti tényezők is hatnak a növekedésre. Az állkapcsok tekintetében az egyik ilyen tényező a nyelv helyzete, egy másik pedig a csonton tapadó vagy onnan eredő izmok aktivitása, tehát az orofaciális izmok működése.

Az állkapocs intenzív fejlődésének időszakában elérhetjük a megfelelő fogívek kialakulását (akár cumizás miatti nyitott harapás záródását). Részben azzal, hogy a terápia eredményeképpen a nyelv már a megfelelő helyen fog pihenni, amikor „nem lesz más dolga” illetve amikor éppen dolga lesz, akkor is a „mi malmunkra fogja hajtani a vizet”; részben pedig azzal, hogy a korábban gyenge és alig dolgoztatott izmokat „használatba vesszük”. Az állkapcsok növekedési szakaszának lezárulta után pedig a kuszán nőtt fogak bizonyos mértékű rendeződését tapasztalhatjuk (enyhébb esetben akár el is kerülhető a fogszabályozó, de ha szükség is lesz rá, várhatóan rövidebb ideig). Persze a fogszabályozó manapság egyfajta divat is lett, de azért több kellemetlenséggel jár(hat) együtt. Ugye egyetértünk abban, hogy jobb ezt megelőzni?

+1 érv: a szájlégzés következménye az erős lepedékképződés

Ismerős lehet az élmény, hogy csak mosod és mosod a gyermeked fogát, mégis folyton lepedékes? Ez azért lehet, mert aerob baktériumok jelennek meg a száj flórájában. Mivel a szánk evésre és beszédre „lett kitalálva”, az egészséges flóra anaerob baktériumokat tartalmaz. A megváltozott flóra intenzívebb lepedékképződéshez vezet, melynek egyenes következménye a fogkőképződés és a fokozódó fogszuvasodás. Rossz vagy gyenge fogakkal pedig igen kellemetlen a rágás.

Hogyan jelentkezhetsz?

Bízom benne, hogy ezzel a kis sorozattal sikerült felkeltenem az érdeklődésed a Dsmile-lal és az általa elérhető életminőség-javulással kapcsolatban! Ha bármilyen további kérdésed merülne fel, keress bizalommal Facebookon, itt a honlapon üzenetben vagy akár e-mailben. A terápiával kapcsolatban díjmentesen tudunk konzultálni. Amennyiben már meggyőződtél arról, hogy Neked vagy gyermekednek erre a terápiára van szüksége, akkor itt tudsz jelentkezni Ráébresztő vizsgálatra, melyet a Dsmile központban végeznek el. A kérdőíven kérlek jelöld, hogy a IX. kerületben szeretnél hozzám járni. Onnantól már nincs más dolgunk, mint időpontot egyeztetni és már kezdhetjük is!

A Táplálkozás, horkolás, kusza fogazat – Avagy mit okoz a gyenge száj-arci (orofaciális) izomzat? bejegyzés először Logopédia Ferencvárosban-én jelent meg.

Szűrt hangállomány

Akik esetleg nem hallottak a szűrt hangállományról, azoknak írom, hogy amikor tanulunk egy hangot, akkor az automatizálás fázisában szigorúan kerülni kell azt a hangot, amire a javítandót cseréli a gyermek. Tehát ha a „l” hangot „j”-re cseréli, akkor soha nem tartalmazhat a gyakorlószó „j”-t. Mivel a „r” hangot is jó eséllyel „j’-re cseréli, ezért azokat a kifejezéseket is fontos mellőznünk, melyekben „r” szerepel. Személy szerint pl. a fiú, dió típusú szavakat is kerülöm, de vannak kiadványok, amelyek ebben megengedőbbek. A társasjáték szerkesztésében ez fontos szempont volt. A játékmódozatok között is kitérek arra, ahol esetleg bele lehet csúszni ebbe a hibába.

Játékmódozatok

Minden esetben a Start mezőről indulunk és a kincsesláda a cél.

1. Amikor még a szavak szintjén jártok, de már minden fonetikai helyzetben vettétek a „l” hangot, akkor egyszerűen csak nevezze meg a gyermek azt a képet, amelyiken áll.
2. Ha már az analóg mondatok szintjén jártok, akkor ki lehet találni „l” hangot tartalmazó neveket (pl. Kálmi, Kamilla, Leó, Ella, Liza, Alina, Zoli, stb. – kerülve a „r” hangot tartalmazó neveket) és mondatot alkothattok: „Kamilla almát látott.” „Kamilla elefántot látott.” Ahol a logóm áll, ott lehet mondani, hogy „Kamilla logopédust látott.” És így tovább. Vagy lehet hosszabban: „Kamilla almát látott, miközben sétált.” stb. Ezt a végtelenségig lehet variálni, de ne feledd, hogy a túra, kirándulás szavak kerülendőek a „r” hang miatt.
3. Ha már ügyesen mennek az analóg mondatok, de a gyerekek kérik a társast, akkor lehet egy csavart tenni bele: a gyümölcsöket Kamilla látta, a szerszámokat Zoli, az állatokat pedig Ella. Aki téveszt, az vagy lép hátra egyet, vagy egyszer kimarad, stb.
4. Tipp: Válassz olyan dobókockát, amelyen csak 1 és 2 vagy 1, 2 és 3 pöttyös oldalak vannak!

Jó szórakozást és eredményes gyakorlást kívánok!

A játéktábla letölthető innen.

A Társasjáték „L” hang gyakorlására bejegyzés először Logopédia Ferencvárosban-én jelent meg.

Ezek a gyerekek már nem azok a gyerekek!

Megfigyelhető az a tendencia, hogy egyre több gyermek beszél egyre több hibával, mely hibák egyre súlyosabbak. Itt most nem kizárólag a beszédhanghibákra gondolok. Az artikuláció mellett például a beszédészlelésre, a beszéd megértésére, a mondatalkotásra, a kifejező beszédre, tehát arra, hogy egy gyermek hogyan tud részt venni egy verbális kommunikációs helyzetben (kezdetben szóban, később írásban).

Mit okozhat a korai és/vagy túl sok képernyőidő?

Hogy mekkora a baj, azt részletesen bemutatja Stréhliné Peternák Magdolna egy podcastben (link a cikk végén). Tatabányán városi és megyei logopédiai szakmai vezető a pedagógiai szakszolgálatnál, így nagyon széles a rálátása a mai gyerekekre. Tragikus, amit az óvodákban tapasztal. Érdemes meghallgatni, mert beszél arról is, hogy mit okozhat a nem megfelelő mennyiségű és minőségű képernyőidő egy gyermek életében.

Ha túl korán és/vagy túl sok ideig ültetjük a gyerekeket a képernyő elé, akkor több fronton okozunk kárt:

• az idegrendszer nem tudja megfelelően differenciálni az eszközből és az embertől származó hangokat, ezért a gyermek figyelme nem irányul kellően a szülőére (nem alakul ki a beszédfigyelem);
• a képernyőt nézi ahelyett, hogy a hangját próbálgatná, így nagyságrendekkel kevesebb a nyelvi- és artikulációs tapasztalata a sokat képernyőző gyerekeknek;
• a szülő gyermekkel töltött minőségi ideje csökken, ezáltal kevesebbszer és rövidebb ideig kapcsolódnak, amely a fejlődés alapja.

Ezek csak a nyelvi szempontok és még ez a lista is a teljesség igénye nélkül íródott. Hat az önszabályozásra, a fantáziára, az érzelmi fejlődésre és még sorolhatnánk, de ezt számba venni nem célja a cikknek.

Sok-sok tudatossággal javíthatunk gyermekeik esélyein!

Persze egy ilyen mértékű „mélyrepülést” nem lehet kizárólag a képernyőidőnek tulajdonítani! Szeretettel ajánlok egy másik podcastet is, mégpedig amelyet Steigervald Krisztián generáció-kutatóval készített Friderikusz Sándor (link a cikk végén). Zseniálisan vezeti le, hogy miért logikus következménye a múltunknak a jelenünk. Olyan formán teszi ezt, hogy közben nem azt érezzük, hogy tehetetlenek vagyunk a sorsunkkal szemben, hanem azt, hogy nehezített pályán ugyan, de van remény.

Elmagyarázza, hogy bár nagyon fontos, hogy szoptatás közben az édesanya a gyermeke szemébe nézzen és beszéljen hozzá, a mai körülmények között ez egyre irreálisabb elvárás. Hogy miért, azt hallgassátok meg tőle, nagyon érdekes meglátásai vannak! Ez a podcast segít megérteni sok olyan dolgot, amit felrovunk a mai fiataloknak. Az én tapasztalataim is alátámasztják a fentieket, de egy kicsit tovább is vittem a gondolatot.

Mi az alapja a nyelv elsajátításának?

A gyermek:

1. hallja a hangot,

2. látja a száj mozgását,

3. a motoros tervezés és kivitelezés megfelelően működik,

4. működik az audiofeedback (hallja saját magát és észleli a különbséget a saját és a másik fél által kiadott hangok között).

Mit tanul a gyermek a nézett meséből?

Hogy irrelevánsak a szájmozgások, hiszen a tv-ben sincs összefüggés a hallott hang és a látott artikulációs mozgások között.

Mit tapasztal a gyermek a hétköznapi élet folyamán?

• Offline beszélgetések folyamán manapság egyre kevesebbet néznek egymásra az emberek, mert közben a telefon a kezükben van és a kijelzőt figyelik. A gyerekek mintát követnek, ezért ők sem tartják fontosnak, hogy a beszélőre nézzenek.
• Rengeteget videóhívást folytatunk, de közben kavarjuk a levest, figyeljük a forgalmat, bepakolunk a mosógépbe, stb. Szintén azt a példát mutatjuk, hogy nem kell a beszélőt nézni.

A szemkontaktus jelentőségének változása

Kas Bence egyetemi docens egy előadásában megemlítette, hogy egy (teljesen más témájú) kutatás során azt figyelték meg, hogy a pandémia alatt cseperedő neurotipikus gyerekek (akiknek nincs idegrendszeri eltérése) kevésbé tartanak szemkontaktust, mint azok a gyerekek, akiket a járványügyi helyzet nem érintett. Ők a mostani 3-4 évesek. Én is tapasztalom ezt.

Szülőként kiemelt feladatunk

Ezért nagyon-nagyon fontos szülői feladat, hogy azt a példát mutassuk a gyermekeinknek, hogy beszélgetés közben egymásra kell nézni! Persze akkor is, ha a gyermekünkkel beszélgetünk, de ez nem elég! Akkor is, mikor a párunkkal, barátnőnkkel, nagyszülőkkel beszélgetünk. Nehéz ezeken a szokásokon változtatni, de ahogy mondani szokták, „amit rendszeresen gyakorolsz, abban jó leszel”.

Hogy mikor érdemes logopédushoz fordulni, arról itt olvashatsz:

Beszédhanghibák (régi elnevezése pöszeség)

Az említett két podcast:

• Akik szívesen merülnének el a generációkról szóló riportban Steigervald Krisztián által, ide kattintva tehetik meg:

• Akik pedig Stréhliné Peternák Magdolnával készült beszélgetést keresik, itt találják:

https://www.kemma.hu/helyi-kozelet/2023/11/okos-dolog-okoseszkozoket-adni-a-kisgyerek-kezebe-podcast

A Nézz arra, akivel beszélsz! bejegyzés először Logopédia Ferencvárosban-én jelent meg.

Az egyik édesanya megkérdezte tőlem, hogy miből áll nálam a beszédindítás. A fentiekből sejthető, hogy nincs egy egységes recept, de akkor ha már ez így felmerült, akkor írok pár gondolatot.

Ismerkedés, „beszokás”

Ennél a nagyon fiatal korosztálynál számolunk kell azzal, hogy az első néhány foglalkozás az ismerkedésről, a szabályok kialakulásáról szól. Lassabban oldódnak fel, mint egy kisiskolás gyermek, több idő a „beszokás”. Igen, ahogy a bölcsibe és az oviba be kell szokniuk, ugyanúgy fontos a logopédiai foglalkozás esetében is, hogy kialakuljon a bizalom, biztonságban érezzék magukat velem a gyerekek. Bár az egész terápia játékos és az adott gyermek érdeklődésére épít, mégis ebben a szakaszban a játék még hangsúlyosabb. Ahogy oldódnak a gyerekek, egyre több lesz a megnyilvánulás, egyre magabiztosabbak lesznek a gyerekek, ezért egyre több benyomásom lesz róluk és arról, hogy hol tartanak a fejlődésben. Míg valakivel már az első találkozáskor fel tudunk venni 1-2 tesztet, mással ez egy hosszabb munka eredménye lesz. Mikor már van bizalom, magabiztosan jön a gyermek a foglalkozásra és van elegendő információm, akkor hozok döntést a terápia irányáról.

A hallási figyelem, hallási észlelés

Persze eddig sem ülünk tétlenül, mert csupa olyan játékot viszek be, amelyben megcsillan a szókincs, amelyben megmutatkozik a memória, amelyben van lehetőség a spontán beszédre, amelyben kicsit rálátok a vizuális és gondolkodási képességekre, az együttműködési hajlandóságra, stb. stb.

Amely eszközök pedig ebben a korai fázisban is már egyértelműen behozhatóak, azok nem mások, mint a hangszerek. A nyelvelsajátítás és a beszéd egyik fontos összetevője a hangingerek feldolgozása. Meg kell hallani, be kell azonosítani, hogy kitől vagy mitől származnak, hogy honnan érkeznek, meg kell jegyezni rövid- és hosszú távon is, meg kell érteni, hogy a különböző sorrendnek különböző jelentése lehet. A hangszerek sokat segíthetnek ebben a folyamatban. Úgy épül be a terápiába, hogy eleinte csak ismerkedünk velük. Megismerjük a hangjukat, megvizsgáljuk, hogy melyikkel lehet halk és hangos hangot kiadni, melyikkel lehet olyan mélyet, mint az oroszlán üvöltése és olyan magasat, mint a kisegér cincogása, stb. A következő fázisa a hallási figyelem fejlesztésének, hogy elbújnak a hangszerek és fel kell ismerni, hogy melyik hangszer hangját hallottuk a takaró alól. Később olyat játszunk, hogy jeleznie kell, ha azt a bizonyos hangot hallotta, amelyben megállapodtunk. Ha már lehet olyat játszani az adott gyermekkel, akkor eltakarja a szemét, és ki kell találnia, honnan hallotta a hangot. Később a hallási memóriát dolgoztatjuk meg azzal, hogy meg kell jegyezni kettő, majd három (vagy akár több) hangot, végül ezek sorrendjét is. Ehhez hasonló feladatokat végzünk nagyobb gyerekekkel is, ha a beszédértést és beszédészlelést fejlesztjük, csak akkor már szavakkal, mondatokkal játszunk. Beszédindítás esetén nyilván nem lenne ez célravezető, viszont a hangszereket bárki meg tudja szólaltatni és általában még örömet is okoz.

A Beszédindítás és hangszerek bejegyzés először Logopédia Ferencvárosban-én jelent meg.

• Megbizonyosodtam róla, hogy izoláltan ki tudja ejteni mindkét hangot.
• Korábbi foglalkozásokon hangsúlyt fektettünk az auditív differenciálásra (hallás alapján meg tudja-e különböztetni a két hangot, illetve az azokat tartalmazó szavakat).
• Ezeket a képeket nem először látja a kisfiú, korábban már megismerkedtünk velük. 3-4 évesen még nem feltétlenül része a szókincsnek az „agy”; még nem biztos, hogy tudja, hogy melyik a jobb és a bal oldal, de a korábbi gyakorlás folyamán kialakult, hogy ezeknek a képeknek esetünkben mi a megnevezése.

Ami szükséges a játékhoz:

• A letölthető fájlban található tábla és képkártyák kinyomtatva.
• Korongok, melyeket a mezőkre helyezünk.
• Dobókocka: lehetőség szerint olyan, amellyel csak egyest, kettest és hármast lehet dobni.

Mivel főleg kicsik (4 év alatti) illetve neurodivergens gyerekek járnak hozzám, ezért a szabályokat úgy alakítottam ki, hogy nekik jó sok korongjuk legyen a játék végére, nekem pedig nagyon kevés, vagy még jobb, ha egy se.

A A-Á minimálispár-terápia bejegyzés először Logopédia Ferencvárosban-én jelent meg.

A dadogás (is) egy olyan fogalom, melyet a szakemberek nagyon különbözőképpen értelmeznek. Amiben mindenki egyetért az az, hogy a dadogás a beszéd kivitelezését érintő hibás működés, melynek elsődleges tünete a görcs alapú megakadás. Minden dadogó személy másként dadog! A tünetek tekintetében lehet beszélni ismétlésekről, elnyújtásokról, vagy ezek keverékéről, nagyon változatos jelenség.

Okokat tekintve pedig van

• szerzett dadogás, amikor valamilyen külső tényező hatására kezd dadogni egy személy – általában nem gyermekről van szó – pl. trauma éri vagy pszichés zavar jelentkezik. De ami a leggyakoribb, az a
• fejlődési dadogás. Ez kisgyermekkorban kezdődik (az esetek 88%-ában 7 éves kor előtt), hosszú ideg – akár évtizedekig – fennáll, és a feltételezések szerint a megjelenés oka, hogy az egyébként biológiailag dadogásra hajlamos gyermek életében történik egy úgynevezett triggeresemény (pl. megtámadja az utcán egy kutya), vagy valamilyen tartós pszichoszociális hatás alatt áll (pl. az iskolakezdés tipikusan a dadogás kialakulásának az időszaka). A két tényező együttállása révén a beszédben megjelennek a görcsös megakadások. A dadogásra való hajlam öröklődhet, tehát amelyik gyermeknek az egyenesági rokonai között van dadogó személy, az nagyobb eséllyel fog dadogni.

A görcsös megakadások bármelyik beszédszervet érinthetik, így a

• légzőizmokat,
• a gégeizmokat (hangszalagok mozgásáért felelnek) és
• az artikulációban részt vevő izmokat (nyelv, ajkak, stb.) is.

Ezért tapasztalhatunk szokatlan légzést (akadozó légzést, a kilégzést megszakító belégzést),vagy a szokottól eltérő hangképzést (túlfeszített vagy levegős hangot) is az ajkak, nyelv, stb. görcsössége mellett.

A dadogás nem kötődik konkrét beszédhanghoz, viszont az esetek döntő többségében a szó első hangjánál, szótagjánál jelentkezik. Jellemzően a görcsök mellett úgynevezett másodlagos tünetek is megjelennek, mint például:

• nem tudatos motoros együttmozgások (szem szoros zárása, különböző kéz- és ajakmozgások, stb.)
• tudatos együttcselekvések, melyeket a dadogó személy a dadogás elkerülésére használ (dobbant, töltelékszavakat használ, kicseréli a nehéznek vélt szót)
• szorongás (akár logofóbia)
• alacsonyabb önbecsülés

Most, hogy ennyi mindent megtudtunk a dadogásról, már könnyebb megérteni, hogy mi a különbség a dadogás és az élettani nem folyamatos beszéd között.

Élettani nem folyamatos beszéd esetén:

• nem görcsös a megakadás, így erőlködés sincs, mivel nem biológiai megalapozottságú, hanem a nyelvi tervezés és kivitelezés fejletlensége áll a hátterében;
• jellemzően nem az első hangot vagy szótagot ismétli, hanem teljes szavakat, szókapcsolatokat;
• nem alkalmaz elkerülő stratégiát.

Fontos! Amennyiben beszédbeli megakadásokat tapasztalunk a gyermekünknél, rajtunk is múlik, hogy átmeneti állapot lesz ez, vagy hosszú távra rögzül a dadogás. Hogy mit tehetünk mi azért, hogy hamar búcsút inthessünk neki és mikortól kell terápiára vinnünk a gyermekünket, szülői konzultáció keretében tudjuk átbeszélni részletesen. Konzultációra lehetőség van személyes és online formában is.

Az általam végzett terápiás módszerről, a Komplex művészeti terápiáról pedig itt lehet részletesebben olvasni.

A Dadogás vagy élettani nem folyamatos beszéd? bejegyzés először Logopédia Ferencvárosban-én jelent meg.