Nincs olyan ember, aki soha ne akadna meg beszéd közben. Előfordul, hogy rájövünk, hogy nem is azt akartuk mondani, mint amit elkezdtünk, vagy egy külső hatás miatt „megakad a szó a torkunkon”. Nincs ez másképp a gyerekekkel sem. Viszont néha azt tapasztalhatjuk, ezek a megakadások gyakoribbak, mint amit természetesnek érzünk. Ez lehet egy természetes folyamat része, a beszédfejlődés egy állomása, amikor „a gondolatok gyorsabban pörögnek, mint az ajkak”, de lehet szó valódi dadogásról is, amely mögött biológiai folyamatok húzódnak meg.
A dadogás (is) egy olyan fogalom, melyet a szakemberek nagyon különbözőképpen értelmeznek. Amiben mindenki egyetért az az, hogy a dadogás a beszéd kivitelezését érintő hibás működés, melynek elsődleges tünete a görcs alapú megakadás. Minden dadogó személy másként dadog! A tünetek tekintetében lehet beszélni ismétlésekről, elnyújtásokról, vagy ezek keverékéről, nagyon változatos jelenség.
Okokat tekintve pedig van
- szerzett dadogás, amikor valamilyen külső tényező hatására kezd dadogni egy személy – általában nem gyermekről van szó – pl. trauma éri vagy pszichés zavar jelentkezik. De ami a leggyakoribb, az a
- fejlődési dadogás. Ez kisgyermekkorban kezdődik (az esetek 88%-ában 7 éves kor előtt), hosszú ideg – akár évtizedekig – fennáll, és a feltételezések szerint a megjelenés oka, hogy az egyébként biológiailag dadogásra hajlamos gyermek életében történik egy úgynevezett triggeresemény (pl. megtámadja az utcán egy kutya), vagy valamilyen tartós pszichoszociális hatás alatt áll (pl. az iskolakezdés tipikusan a dadogás kialakulásának az időszaka). A két tényező együttállása révén a beszédben megjelennek a görcsös megakadások. A dadogásra való hajlam öröklődhet, tehát amelyik gyermeknek az egyenesági rokonai között van dadogó személy, az nagyobb eséllyel fog dadogni.
A görcsös megakadások bármelyik beszédszervet érinthetik, így a
- légzőizmokat,
- a gégeizmokat (hangszalagok mozgásáért felelnek) és
- az artikulációban részt vevő izmokat (nyelv, ajkak, stb.) is.
Ezért tapasztalhatunk szokatlan légzést (akadozó légzést, a kilégzést megszakító belégzést),vagy a szokottól eltérő hangképzést (túlfeszített vagy levegős hangot) is az ajkak, nyelv, stb. görcsössége mellett.
A dadogás nem kötődik konkrét beszédhanghoz, viszont az esetek döntő többségében a szó első hangjánál, szótagjánál jelentkezik. Jellemzően a görcsök mellett úgynevezett másodlagos tünetek is megjelennek, mint például:
- nem tudatos motoros együttmozgások (szem szoros zárása, különböző kéz- és ajakmozgások, stb.)
- tudatos együttcselekvések, melyeket a dadogó személy a dadogás elkerülésére használ (dobbant, töltelékszavakat használ, kicseréli a nehéznek vélt szót)
- szorongás (akár logofóbia)
- alacsonyabb önbecsülés
Most, hogy ennyi mindent megtudtunk a dadogásról, már könnyebb megérteni, hogy mi a különbség a dadogás és az élettani nem folyamatos beszéd között.
Élettani nem folyamatos beszéd esetén:
- nem görcsös a megakadás, így erőlködés sincs, mivel nem biológiai megalapozottságú, hanem a nyelvi tervezés és kivitelezés fejletlensége áll a hátterében;
- jellemzően nem az első hangot vagy szótagot ismétli, hanem teljes szavakat, szókapcsolatokat;
- nem alkalmaz elkerülő stratégiát.
Fontos! Amennyiben beszédbeli megakadásokat tapasztalunk a gyermekünknél, rajtunk is múlik, hogy átmeneti állapot lesz ez, vagy hosszú távra rögzül a dadogás. Hogy mit tehetünk mi azért, hogy hamar búcsút inthessünk neki és mikortól kell terápiára vinnünk a gyermekünket, szülői konzultáció keretében tudjuk átbeszélni részletesen. Konzultációra lehetőség van személyes és online formában is.
