Avagy az artikuláció nem a kiejtéssel kezdődik
Ezek a gyerekek már nem azok a gyerekek!
Megfigyelhető az a tendencia, hogy egyre több gyermek beszél egyre több hibával, mely hibák egyre súlyosabbak. Itt most nem kizárólag a beszédhanghibákra gondolok. Az artikuláció mellett például a beszédészlelésre, a beszéd megértésére, a mondatalkotásra, a kifejező beszédre, tehát arra, hogy egy gyermek hogyan tud részt venni egy verbális kommunikációs helyzetben (kezdetben szóban, később írásban).
Mit okozhat a korai és/vagy túl sok képernyőidő?
Hogy mekkora a baj, azt részletesen bemutatja Stréhliné Peternák Magdolna egy podcastben (link a cikk végén). Tatabányán városi és megyei logopédiai szakmai vezető a pedagógiai szakszolgálatnál, így nagyon széles a rálátása a mai gyerekekre. Tragikus, amit az óvodákban tapasztal. Érdemes meghallgatni, mert beszél arról is, hogy mit okozhat a nem megfelelő mennyiségű és minőségű képernyőidő egy gyermek életében.
Ha túl korán és/vagy túl sok ideig ültetjük a gyerekeket a képernyő elé, akkor több fronton okozunk kárt:
- az idegrendszer nem tudja megfelelően differenciálni az eszközből és az embertől származó hangokat, ezért a gyermek figyelme nem irányul kellően a szülőére (nem alakul ki a beszédfigyelem);
- a képernyőt nézi ahelyett, hogy a hangját próbálgatná, így nagyságrendekkel kevesebb a nyelvi- és artikulációs tapasztalata a sokat képernyőző gyerekeknek;
- a szülő gyermekkel töltött minőségi ideje csökken, ezáltal kevesebbszer és rövidebb ideig kapcsolódnak, amely a fejlődés alapja.
Ezek csak a nyelvi szempontok és még ez a lista is a teljesség igénye nélkül íródott. Hat az önszabályozásra, a fantáziára, az érzelmi fejlődésre és még sorolhatnánk, de ezt számba venni nem célja a cikknek.
Sok-sok tudatossággal javíthatunk gyermekeik esélyein!
Persze egy ilyen mértékű „mélyrepülést” nem lehet kizárólag a képernyőidőnek tulajdonítani! Szeretettel ajánlok egy másik podcastet is, mégpedig amelyet Steigervald Krisztián generáció-kutatóval készített Friderikusz Sándor (link a cikk végén). Zseniálisan vezeti le, hogy miért logikus következménye a múltunknak a jelenünk. Olyan formán teszi ezt, hogy közben nem azt érezzük, hogy tehetetlenek vagyunk a sorsunkkal szemben, hanem azt, hogy nehezített pályán ugyan, de van remény.
Elmagyarázza, hogy bár nagyon fontos, hogy szoptatás közben az édesanya a gyermeke szemébe nézzen és beszéljen hozzá, a mai körülmények között ez egyre irreálisabb elvárás. Hogy miért, azt hallgassátok meg tőle, nagyon érdekes meglátásai vannak! Ez a podcast segít megérteni sok olyan dolgot, amit felrovunk a mai fiataloknak. Az én tapasztalataim is alátámasztják a fentieket, de egy kicsit tovább is vittem a gondolatot.
Mi az alapja a nyelv elsajátításának?
A gyermek:
1. hallja a hangot,
2. látja a száj mozgását,
3. a motoros tervezés és kivitelezés megfelelően működik,
4. működik az audiofeedback (hallja saját magát és észleli a különbséget a saját és a másik fél által kiadott hangok között).
Mit tanul a gyermek a nézett meséből?
Hogy irrelevánsak a szájmozgások, hiszen a tv-ben sincs összefüggés a hallott hang és a látott artikulációs mozgások között.
Mit tapasztal a gyermek a hétköznapi élet folyamán?
- Offline beszélgetések folyamán manapság egyre kevesebbet néznek egymásra az emberek, mert közben a telefon a kezükben van és a kijelzőt figyelik. A gyerekek mintát követnek, ezért ők sem tartják fontosnak, hogy a beszélőre nézzenek.
- Rengeteget videóhívást folytatunk, de közben kavarjuk a levest, figyeljük a forgalmat, bepakolunk a mosógépbe, stb. Szintén azt a példát mutatjuk, hogy nem kell a beszélőt nézni.
A szemkontaktus jelentőségének változása
Kas Bence egyetemi docens egy előadásában megemlítette, hogy egy (teljesen más témájú) kutatás során azt figyelték meg, hogy a pandémia alatt cseperedő neurotipikus gyerekek (akiknek nincs idegrendszeri eltérése) kevésbé tartanak szemkontaktust, mint azok a gyerekek, akiket a járványügyi helyzet nem érintett. Ők a mostani 3-4 évesek. Én is tapasztalom ezt.
Szülőként kiemelt feladatunk
Ezért nagyon-nagyon fontos szülői feladat, hogy azt a példát mutassuk a gyermekeinknek, hogy beszélgetés közben egymásra kell nézni! Persze akkor is, ha a gyermekünkkel beszélgetünk, de ez nem elég! Akkor is, mikor a párunkkal, barátnőnkkel, nagyszülőkkel beszélgetünk. Nehéz ezeken a szokásokon változtatni, de ahogy mondani szokták, „amit rendszeresen gyakorolsz, abban jó leszel”.
Hogy mikor érdemes logopédushoz fordulni, arról itt olvashatsz:
Beszédhanghibák (régi elnevezése pöszeség)
Az említett két podcast:
- Akik szívesen merülnének el a generációkról szóló riportban Steigervald Krisztián által, ide kattintva tehetik meg:
- Akik pedig Stréhliné Peternák Magdolnával készült beszélgetést keresik, itt találják:
https://www.kemma.hu/helyi-kozelet/2023/11/okos-dolog-okoseszkozoket-adni-a-kisgyerek-kezebe-podcast
