Az élet úgy hozta, hogy jelenleg a rangidős tanítványom sem töltötte még be a 4 éves kort, tehát egészen kicsi gyerekek járnak hozzám. Valakinél kifejezetten beszédindítás a cél, míg másnál a nyelvi késés behozásán dolgozunk, de olyan is van, akinél az érthetőségen kell egy kicsit lendítenünk. Nem tudnék két egyforma, de még csak két hasonló esetet sem mondani, mégis van egy eszközcsoport, amelyet mindenki esetében fontos használni, mégis adós voltam vele. Viszont most végre beszereztem és őszintén mondhatom, hogy mindenki nagy örömére tettem.
Az egyik édesanya megkérdezte tőlem, hogy miből áll nálam a beszédindítás. A fentiekből sejthető, hogy nincs egy egységes recept, de akkor ha már ez így felmerült, akkor írok pár gondolatot.
Ismerkedés, „beszokás”
Ennél a nagyon fiatal korosztálynál számolunk kell azzal, hogy az első néhány foglalkozás az ismerkedésről, a szabályok kialakulásáról szól. Lassabban oldódnak fel, mint egy kisiskolás gyermek, több idő a „beszokás”. Igen, ahogy a bölcsibe és az oviba be kell szokniuk, ugyanúgy fontos a logopédiai foglalkozás esetében is, hogy kialakuljon a bizalom, biztonságban érezzék magukat velem a gyerekek. Bár az egész terápia játékos és az adott gyermek érdeklődésére épít, mégis ebben a szakaszban a játék még hangsúlyosabb. Ahogy oldódnak a gyerekek, egyre több lesz a megnyilvánulás, egyre magabiztosabbak lesznek a gyerekek, ezért egyre több benyomásom lesz róluk és arról, hogy hol tartanak a fejlődésben. Míg valakivel már az első találkozáskor fel tudunk venni 1-2 tesztet, mással ez egy hosszabb munka eredménye lesz. Mikor már van bizalom, magabiztosan jön a gyermek a foglalkozásra és van elegendő információm, akkor hozok döntést a terápia irányáról.
A hallási figyelem, hallási észlelés
Persze eddig sem ülünk tétlenül, mert csupa olyan játékot viszek be, amelyben megcsillan a szókincs, amelyben megmutatkozik a memória, amelyben van lehetőség a spontán beszédre, amelyben kicsit rálátok a vizuális és gondolkodási képességekre, az együttműködési hajlandóságra, stb. stb.
Amely eszközök pedig ebben a korai fázisban is már egyértelműen behozhatóak, azok nem mások, mint a hangszerek. A nyelvelsajátítás és a beszéd egyik fontos összetevője a hangingerek feldolgozása. Meg kell hallani, be kell azonosítani, hogy kitől vagy mitől származnak, hogy honnan érkeznek, meg kell jegyezni rövid- és hosszú távon is, meg kell érteni, hogy a különböző sorrendnek különböző jelentése lehet. A hangszerek sokat segíthetnek ebben a folyamatban. Úgy épül be a terápiába, hogy eleinte csak ismerkedünk velük. Megismerjük a hangjukat, megvizsgáljuk, hogy melyikkel lehet halk és hangos hangot kiadni, melyikkel lehet olyan mélyet, mint az oroszlán üvöltése és olyan magasat, mint a kisegér cincogása, stb. A következő fázisa a hallási figyelem fejlesztésének, hogy elbújnak a hangszerek és fel kell ismerni, hogy melyik hangszer hangját hallottuk a takaró alól. Később olyat játszunk, hogy jeleznie kell, ha azt a bizonyos hangot hallotta, amelyben megállapodtunk. Ha már lehet olyat játszani az adott gyermekkel, akkor eltakarja a szemét, és ki kell találnia, honnan hallotta a hangot. Később a hallási memóriát dolgoztatjuk meg azzal, hogy meg kell jegyezni kettő, majd három (vagy akár több) hangot, végül ezek sorrendjét is. Ehhez hasonló feladatokat végzünk nagyobb gyerekekkel is, ha a beszédértést és beszédészlelést fejlesztjük, csak akkor már szavakkal, mondatokkal játszunk. Beszédindítás esetén nyilván nem lenne ez célravezető, viszont a hangszereket bárki meg tudja szólaltatni és általában még örömet is okoz.
