Cumizásról logopédusként válaszkész szemléletben

Mikor kötetlenül beszélgetek szülőkkel, a leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy mit tegyenek a cumival. Szerintem ez az egyik legnehezebb téma, mert többnyire akkor kerül szóba, amikor már csak azt lehet eldönteni, hogy „melyik ujjunkba harapjunk”. Megpróbálom ezt kifejteni.

A szoptatás evolúciós előnyei

A csecsemők úgy jönnek a világra, hogy van szopási igényük és szopóreflexük is (kivételek mindig vannak, természetesen esetükben egészen más a döntési fa). Ez az életben maradás alapfeltétele volt évezredeken át. Továbbá táplálkozáson kívül fontos szerepet tölt be az önszabályozásban, a biztonságos kötődés kialakulásában, a beszédhez, rágáshoz, nyeléshez szükséges izmok és csontozat fejlődésében. Ha nagyon nem avatkozunk be, akkor spontán megtörténik az elválasztódás is, kinél előbb, kinél később.

A tápszeres táplálás és a cumi

A tápszerek megjelenése óta kiválóak az életesélyeik a nem szoptatott csecsemőknek is, ugyanolyan egészségesek lehetnek, mint az anyatejjel táplált társaik. Van módszer arra is, hogy a cumisüvegből táplált babák is ugyanolyan biztonságosan kötődjenek a gondozójukhoz, mint a szoptatott babák, a játszócumi pedig betölti az anyai mell önszabályozásban betöltött szerepét. Sajnos azonban elmondható az, hogy a cumi nem segíti elő a beszédszervek fejlődését, sőt negatív hatást gyakorolHAT rájuk. Nagyon sok szülő megjegyzi most, hogy az ő gyermeke cumizott, mégis gyönyörű lett a fogsora, nem lett cumizavaros, hosszan tudta mellette szoptatni és szabályos a nyelése is. Nem is vitatom, hogy ez tényleg lehetett így. Viszont az is vitathatatlan, hogy a cumi kockázatot jelent.

Mik lehetnek a következményei a cumizásnak vagy az ujjszopásnak (közvetlenül vagy közvetve)?
  • Előre álló felső fogsor.
  • Az alsó állkapocs „hátramaradása”.
  • Nyitott harapás (amikor zárt állapotban sem érnek össze a fogak).
  • Szabálytalan nyelés (nyelvlökéses nyelés).
  • A fogak torlódása (mivel az állkapcsok íve nem fejlődik megfelelően és nem jut hely a maradó fogaknak).
  • Beszédhanghibák a fenti okok következményeként.
  • Emésztési zavarok (a helytelen rágás miatt).
  • Szájlégzés a nyelv szabálytalan helyzetével összefüggően. (Rosszabb az oxigénellátás, mint orrlégzés esetén.)
  • Horkolás a szájlégzéssel összefüggően.
  • A szájlégzés fokozza a fogakon a lepedékképződést, amely könnyebben szuvasodó fogakhoz vezet.
  • Szélsőséges esetben az állkapcsok olyan rendellenes fejlődése, mely csak műtétileg korrigálható.
  • Stb.

A legáltalánosabb deformitás a nyitott harapás:

kép forrása: https://sheibaninia.net/en/what-is-open-bite/
A javaslataim:
  1. Ha felmerül a kérdés, hogy adjon-e cumit a kisbabának, akkor a válaszom az, hogy ne. Mert ha bizonytalan, akkor van esély az igény szerinti szoptatásra. (Igény szerinti szoptatás esetén definíció szerint nincs sem etető- sem játszócumi, minden szopási igényt az anyamellen elégít ki a kicsi.) Ha nehézségei adódnak, keressen támogató közösséget (például Kötődő nevelés csoport, Szoptatástámogatás kérdezz-felelek), ugyanis sok esetben csak a megfelelő információra van szükség ahhoz, hogy sikeres legyen az igény szerinti szoptatás.
  2. Ha biztosan tudja, hogy az Önök élethelyzetében szükség van a cumira, akkor csak olyankor adjon cumit a gyermekének, amikor a szoptatott baba is mellre kerülne (például elalváshoz nagy segítség lehet; jellemzően nem szaladgálnak 3 éves gyerekek a játszótéren emlővel a szájukban, így ott a cumi se legyen folyamatosan a szájában; olykor megpróbálnak szopizás közben beszélni, de ez fáj az anyának és leszoktatják róla a gyerekeket, stb.) Nagyon fontos, hogy a szopási ingerre, mint szükségletre reagáljunk és keressük meg a határt a szükséglet kielégítése és a rossz szokások kialakulása között. Az nem célja a cikknek, hogy bíráskodjak afölött, hogy kinek valid az oka a cumi alkalmazására és kinek nem. Az egyértelmű, hogy bizonyos egészségügyi állapotok mellett tilos szoptatni (pl. kemoterápiás kezelés, droghasználat), de van egy sor olyan eset is, amikor szubjektív okok miatt kényszerül arra a család, hogy cumit adjon a csecsemőnek. Az nem a logopédus kompetenciája, hogy ezt véleményezze. Viszont ahogy a korrekcióban részt veszünk, ugyanúgy feladatunk a prevenció is.
  3. Ha pedig már cumizik a gyermeke és az a kérdése, hogy mikor és hogyan szoktassa le, akkor az a válaszom, hogy minél előbb, de minél kíméletesebben. Ez így egy nagyon-nagyon gumiszabály, de annyira különböznek a gyerekek pszichésen is és anatómiailag is, hogy nincs egységes recept. Azt tudjuk, hogy 3-5 éves korban már látszódhatnak deformitások az állkapcsokban, fogazatban. Azt is tudjuk, hogy nagyjából a fogváltás időszakára áll be a szabályos nyelés a legtöbb gyereknél, tehát ezt nem célszerű megvárni, mert szabálytalan maradhat. Azt viszont nem tudjuk, hogy ki mikor áll készen a cumi vagy az ujjszopás elhagyására, ezért nem is mondanék konkrét határidőt.

Fontos! Neurodivergens (például ADHD-s, autista, szenzoros feldolgozási zavart mutató, stb.) gyerekek esetében hatványozottan figyelni kell arra, hogy ne túl korán és semmiképpen se hirtelen vegyük el a cumit!

Zárásképpen pedig hagy mondjam el, hogy „fogszabályozó cumik pedig nincsenek”. A két fogsor közé kerül valami? Igen. Akkor már nem a természetes tartásban van az állkapocs. Minél vékonyabb a cumi szívókája, annál kisebb kárt tud okozni, de az elnevezés megtévesztő.