A fogszabályozás és a logopédia hogyan függ össze?
Ez az a kérdés, amelyet az utóbbi időben a leggyakrabban feltesznek nekem. Ebben a bejegyzésben erre szeretnék válaszolni.
Röviden: az, hogy a nyelvünk a biológiai fogszabályozónk.
Mi a nyelv szerepe?
Azt mindenki tudja, hogy a nyelv fontos szerepet játszik a falatképzésben és a nyelésben. Feladata azonban ennél sokkal többrétű:
- a megfelelő nyelvpozíció segíti kialakulni a felső állkapocs megfelelő ívét,
- a szájpadlás ideális formáját, mely szoros összefüggésben van az orrjáratok átmérőjével,
- a nem megfelelő mozgás esetén képes eltologatni a fogakat az ideális helyükről (fogszabályozás),
- szoros összefüggésben van a testtartással (oda-vissza hatnak egymásra),
- részt vesz az artikulációban,
- garantálja az orrlégzést (erről itt olvashatsz bővebben: https://agologo.hu/orrlegzes_i/ ),
- gyakran kiváltó oka a horkolásnak, fogcsikorgatásnak (erről pedig itt: https://agologo.hu/pihenteto-alvas/ ).
És ezek csak a közvetlen hatások. Közvetve hat az idegrendszer állapotára, az alvásminőségre, a koncentrációra, fizikai és szellemi állóképességre, emésztésre, a magabiztosságra, az énképre. Tehát az egészségre és az életminőségre. Nem véletlen, hogy felnőttek ezrei döntenek úgy, hogy végig mennek ezen a hosszú úton és vállalják a több évnyi fogszabályozást, illetve ezzel párhuzamosan a pár hónapos logopédiai terápiát.
A kép forrása: Pinterest.
Mi ez a terápia?
A legelterjedtebb elnevezése ennek az arc-száji malfunkciónak (működési hibának) a nyelvlökéses nyelés, ezért a terápiát is leggyakrabban ezen a néven keresik a kliensek. A fentiekből viszont a laikus olvasók számára is egyértelmű lehet, hogy valójában nem kizárólag a nyelésről van szó.
A terápia is magában foglalja a
- szabályos nyelés kialakítását,
- az orrlégzésre szoktatást,
- a testtartás javítását,
- beszédtechnikai elemeket.
Kiegészítésként pedig célszerű az artikulációt is rendezni a szabályos nyelés kialakulása után. A fogszabályozás és a logopédiai terápia együttes hatása fogja a tökéletes fogsort eredményezni!
„Egész életemben fennállt nálam is ez az állapot, mégsincs semmi bajom.”
Ez szuper hír! Ezelőtt 30-40 évvel egyáltalán nem is foglalkozott még senki ezzel a témával. Sok esetben lehet élni teljes életet a terápia nélkül is, ezt fontos leszögezni! Viszont ez is egy skála, az érintettek nagyon különböző tapasztalatokkal rendelkezhetnek. Néhány példa:
- horkolás: lehet, hogy csak a mellette alvót zavarja, de lehet légzéskimaradás is (ebben az esetben orvosi konzultáció elengedhetetlen),
- fogszabályozás: valakinek csak esztétikai kérdés, míg másnak fogászati „generálfelújítás” szükséges,
- szájlégzés: valakinek mindössze (megfelelő szájhigiénia mellett is) kellemetlen leheletet eredményez, másnál a figyelemkoncentráció csökkenését okozza,
- artikuláció: valakinkek csak picit torz „s” hangja van, másnak a beszéd közben majdnem kilóg a nyelve (a cikk írásának idején ByeAlex posztja jött velem szemben, miszerint az egyik koncertről kitett egy videót, melyen egy lány szerepelt. A lányt, aki a felvételen látható, embertelenül alázták az artikulációja miatt a kommentelők).
Sokszor olyan problémákat old meg a logopédiai terápia, amelyekről nem is gondolnánk, hogy összefüggésben lehetnek a logopédiai tevékenységgel. És hogy a gyermekkori, látszólag pici eltérés mit okoz 10-20-30-40 év múlva, azt előre senki sem tudja megmondani. Tehát ez egyben a másodlagos tünetek prevenciója is.
