Miért komplex?

A Komplex művészeti terápia egy „különleges, alternatív módszer eredetileg a dadogás javítására, amely bizonyíthatóan alkalmas más magatartási- és tanulási zavarok kezelésére is” (Schmidtné Balás Eszter). A komplexitás több szinten jelenik meg a terápiában, többek között ott, hogy az ének-zene, a mozgás és a vizuális ábrázolás hármasát ötvözi a feladatokban, játékokban.

A terápia célja

A Komplex művészeti terápia fejleszti a kreativitást. Segít a belső feszültségek alkotó tevékenységekké alakításában. Javítja az önértékelést, megváltoztatja a gyermekek beszédhez és kommunikációhoz való viszonyát. Amelyik gyermek részt vesz ezen a terápián, sokkal szívesebben fog megszólalni mások előtt, kapcsolódási kísérletei színesebbek és sikeresebbek lesznek. Megtapasztalja az elfogadás magas szintjeit, megtanul az „itt és most”-ban jelen lenni. Fejlődni fog az empátiás készsége, az érzelmi intelligenciája. Nem utolsó sorban enyhülni fog a dadogása!

„A gyermekemnek nincs ritmusérzéke és rajzolni sem tud.”

Ahhoz, hogy egy gyermek jelentkezzen egy ilyen csoportba, nem kell egyik művészeti ágban sem tehetségesnek lennie. A művészeti terápiáknak nem célja, hanem eszköze az alkotás. Ezért nem a végeredmény esztétikai értéke a mérvadó, hanem az, hogy az adott tevékenységben mennyire tudja megvalósítani az önkifejezést. A foglalkozásokon való aktív részvétellel fejlődni fog:

• a ritmusérzék, a hallás, a légzéstechnika, a hangerő és a hangszín akaratlagos változtatásának képessége;
• a testséma, az egész test akaratlagos ellazításának a képessége, a metakommunikáció, a mozgáskoordináció;
• a finommotorika, a mozgás-beszéd összehangolás, különböző technikák megismerése által a képi önkifejezés képessége, stb.

Mindez úgy, hogy közben a gyermek művészi élményekhez jut.

Miért pont egy művészeti terápia?

Bár tehetségesnek egyik művészeti ágban sem bizonyultam, mégis egész gyermekkoromat átszőtték a különböző művészeti tevékenységek: néptáncoltam, furulyáztam, kórusban énekeltem, rajzból és műalkotások elemzéséből érettségiztem. Felnőttként is jelen vannak az életemben ezek a tevékenységek kisebb-nagyobb mértékben. Ezért örömmel tölt el, hogy a terápiás térben is hatékonyan alkalmazhatom, és izgatottan várom az első Komplex művészeti terápiás csoportom indulását.

Hogy némi támpontot adjak arra vonatkozóan, hogy egy gyermek dadogása „valódi”-e vagy mindössze élettani nem folyamatos beszédről van szó, arról itt olvashatsz részletesebben.

A Dadogó gyermekek számára Komplex művészeti terápia bejegyzés először Logopédia Ferencvárosban-én jelent meg.

A dadogás (is) egy olyan fogalom, melyet a szakemberek nagyon különbözőképpen értelmeznek. Amiben mindenki egyetért az az, hogy a dadogás a beszéd kivitelezését érintő hibás működés, melynek elsődleges tünete a görcs alapú megakadás. Minden dadogó személy másként dadog! A tünetek tekintetében lehet beszélni ismétlésekről, elnyújtásokról, vagy ezek keverékéről, nagyon változatos jelenség.

Okokat tekintve pedig van

• szerzett dadogás, amikor valamilyen külső tényező hatására kezd dadogni egy személy – általában nem gyermekről van szó – pl. trauma éri vagy pszichés zavar jelentkezik. De ami a leggyakoribb, az a
• fejlődési dadogás. Ez kisgyermekkorban kezdődik (az esetek 88%-ában 7 éves kor előtt), hosszú ideg – akár évtizedekig – fennáll, és a feltételezések szerint a megjelenés oka, hogy az egyébként biológiailag dadogásra hajlamos gyermek életében történik egy úgynevezett triggeresemény (pl. megtámadja az utcán egy kutya), vagy valamilyen tartós pszichoszociális hatás alatt áll (pl. az iskolakezdés tipikusan a dadogás kialakulásának az időszaka). A két tényező együttállása révén a beszédben megjelennek a görcsös megakadások. A dadogásra való hajlam öröklődhet, tehát amelyik gyermeknek az egyenesági rokonai között van dadogó személy, az nagyobb eséllyel fog dadogni.

A görcsös megakadások bármelyik beszédszervet érinthetik, így a

• légzőizmokat,
• a gégeizmokat (hangszalagok mozgásáért felelnek) és
• az artikulációban részt vevő izmokat (nyelv, ajkak, stb.) is.

Ezért tapasztalhatunk szokatlan légzést (akadozó légzést, a kilégzést megszakító belégzést),vagy a szokottól eltérő hangképzést (túlfeszített vagy levegős hangot) is az ajkak, nyelv, stb. görcsössége mellett.

A dadogás nem kötődik konkrét beszédhanghoz, viszont az esetek döntő többségében a szó első hangjánál, szótagjánál jelentkezik. Jellemzően a görcsök mellett úgynevezett másodlagos tünetek is megjelennek, mint például:

• nem tudatos motoros együttmozgások (szem szoros zárása, különböző kéz- és ajakmozgások, stb.)
• tudatos együttcselekvések, melyeket a dadogó személy a dadogás elkerülésére használ (dobbant, töltelékszavakat használ, kicseréli a nehéznek vélt szót)
• szorongás (akár logofóbia)
• alacsonyabb önbecsülés

Most, hogy ennyi mindent megtudtunk a dadogásról, már könnyebb megérteni, hogy mi a különbség a dadogás és az élettani nem folyamatos beszéd között.

Élettani nem folyamatos beszéd esetén:

• nem görcsös a megakadás, így erőlködés sincs, mivel nem biológiai megalapozottságú, hanem a nyelvi tervezés és kivitelezés fejletlensége áll a hátterében;
• jellemzően nem az első hangot vagy szótagot ismétli, hanem teljes szavakat, szókapcsolatokat;
• nem alkalmaz elkerülő stratégiát.

Fontos! Amennyiben beszédbeli megakadásokat tapasztalunk a gyermekünknél, rajtunk is múlik, hogy átmeneti állapot lesz ez, vagy hosszú távra rögzül a dadogás. Hogy mit tehetünk mi azért, hogy hamar búcsút inthessünk neki és mikortól kell terápiára vinnünk a gyermekünket, szülői konzultáció keretében tudjuk átbeszélni részletesen. Konzultációra lehetőség van személyes és online formában is.

Az általam végzett terápiás módszerről, a Komplex művészeti terápiáról pedig itt lehet részletesebben olvasni.

A Dadogás vagy élettani nem folyamatos beszéd? bejegyzés először Logopédia Ferencvárosban-én jelent meg.