Egy nagyon izgalmas megkeresést kaptam júliusban: valaki Erasmus+ keretében szeretne nálam önkénteskedni egy hónapon át.
Így indult
Egy nap kaptam egy e-mailt: „A nevem Martonosi Vanessza. … Nagy örömmel írok Önnek azzal a céllal, hogy az Erasmus+ program keretében egy hónapos (30nap) önkéntes munkára jelentkezzek az Ön Czentrumja ba.” Annyi mindent olvasni az interneten, hogy az első dolgom az volt, hogy kiderítettem, hogy ez tényleg így működik-e. Egy poszt, néhány komment és egy telefonbeszélgetés után már kezdtem elhinni, hogy tényleg engem választott valaki mentorjelöltként. Nagyon jó érzéssel töltött el a felkérés, hiszen ez egy nagyon erős visszajelzés arról, hogy eredményes az online jelenlétembe fektetett munkám. Ugyanakkor át kellett gondolnom azt is, hogy bele fog-e férni a hétköznapjaimba, és azt a tényt sem szabad elfelejteni, hogy az elismerés mellett ez hatalmas felelősség is.
Belevágtam!
Pár nap gondolkodás után lelkesen mondtam igent Vanessza kérésére. Nagyon vártam a találkozást. Vanessza egy végtelenül kedves és segítőkész lány, igazán jól éreztem magam abban a bizonyos harminc napban. Azt hittem, hogy ki fog meríteni a mentorkodás, de meglepetésemre sokkal inkább feltöltött. Elröppent a szeptember egy szempillantás alatt. Mielőtt hazament, megkértem, hogy írjon az oldalamra néhány gondolatot. Az ő írása következik:
„Martonosi Vanessza vagyon, Aradon élek és tanulok. Harmadéves pszichológia hallgató vagyok az Aurel Vlaicu Egyetemen Aradon, Romániaban.
Az Erasmus+ program lehetőséget kínált arra, hogy külföldön tudjam a tanulmányaimat továbbfejleszteni és gyakorlatot szerezni benne. Azért jelentkeztem a programba, mert mielőtt a mesterképzést elkezdeném, tágítani szerettem volna a látóköröm az engem érdeklő területeken, hogy optimálisan tudjak mesterképzésre specializációt választani. A logopédia a román oktatási rendszerben a pszichológiához kapcsolódó specializáció, így az egyetemen eddig megszerzett tudásomat szerettem volna a gyakorlatban is kamatoztatni, illetve elmélyíteni. Úgy vélem, ez egy nélkülözhetetlen szakma, mivel a beszédkészség fejlesztésével a gyerekek életminősége is javul hosszú távon, hiszen ebben a korban még eredményesen végezhető a fejlesztés. Szívesen nyitottam Nederman-Kovács Ágnes felé, ő pedig a felkérésemre igent mondott és befogadott.
Ebben a 30 napban megtanított számos beszédkészséget fejlesztő technikát: nyelvlökéses gyakorlatok, beszédindítás, artikulációs terápia. Látványos fejlődést kísérhettem végig a artikulációs terápiában, ahol érkezésemkor a gyermek nem tudta kimondani a „sz” hangot, azonban 3-4 közös alkalom után a szájizmok erősítésének köszönhetően már tisztán ki tudta ejteni a „sz” hangot. Ehhez mindenféle olyan eszközt használtunk, pl.: szívószál darab és asszociációs kártyák. Különösen tetszett az órákban, hogy Ágnes kreatív, saját készítésű társasjátékokkal színesítette azokat.
Ágnesnek köszönhetően nagyon sokat fejlesztettem a logopédia területén magam és ezen túlmenően egy szakmai konferencián („A hang lelke, a lélek hangja”-2.) is részt tudtam venni. A konferencia alatt betekintést nyertem a különböző művészetterápiás módszerek világába, ami azért is volt értékes, mert a hallottak egy komplex képet alkottak a gyerekek fejlődésének támogatásáról.
Az Erasmus+ program nemcsak saját magam fejlesztésében segített, hanem felkínálta számomra azt a lehetőséget is, hogy Magyarország fővárosának, Budapestnek, a mindennapjaiba betekintést nyerhessek. Ez számomra egy nagyszerű és egyedülálló élmény volt.
Hálás vagyok a gyerekeknek a befogadásért. Köszönöm Ágnesnek a bizalmát, a támogatását és a mentorálását.”
Köszönet Vanesszának, a gyerekeknek és a szülőknek
Én is nagyon hálás vagyok Vanesszának, hogy engem választott. A gyerekeknek és a szülőknek pedig azért, hogy egytől egyig hozzájárultak ahhoz, hogy Vanessza látogassa a foglalkozásokat.
